TEAFA ILLÓOLAJ (Melaleuca altemifolia)| ÁTTEKINTŐ

 

A teafa illóolaj (Aetheroleum melaleucae) a mirtuszfélék családjába (Myrtaceae) tartozó ausztrál teafa (Melaleuca alternifolia)  leveleiből, vízgőz-desztillációjával készült esszencia.

Az egyik legismertebb illóolaj, felhasználási lehetősége szinte végtelen.
A teafa illóolaj a víz állagához hasonló, áttetszően tiszta és a világos sárga közötti színű, melynek rendkívüli fertőtlenítő hatása van.

 

A teafaolajat általában fertőzések helyi kezelésére használják. Ausztráliában gyógyszerként tartják számon.

---

Általános fertőtlenítőszer, elpusztítja nemcsak a gombákat és a baktériumokat, de még a vírusokat is.

 

70 kg növényi anyagból 1 kg illóolaj készül. A teafa illóolajának gyógyító tulajdonságát a terpinen-4-ol hatóanyag adja.

A teafa illóolaj  meleg, fűszeres, kámforos fejillattal és átható, orvosságos aljegyekkel rendelkezik.

Az igazi teafa illóolajának két „kemotípusa” ismert, a terpinénol és a cineol típus, a VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben az első típusba tartozó illóolaj a hivatalos.

 

 

 

 

Az eredetileg Ausztráliában, őshonos növényt a benszülötek orvosságként ismerték.
Az 1770-es években James Cook kapitány és legénysége megfigyelte, hogy az ausztrál őslakosok a fa leveleiből teát, illetve fűszeres söritalt készítettek.

A levelek főzetét a tea helyettesítésére használták, ezért a növényt az angolok teafának (tea tree-nek) nevezték el.

 Az őslakosok a teafát gyógyászati célra is használták, belsőleg és külsőleg egyaránt. Légzőszervi bántalmakat (meghűlés, köhögés, orrdugulás, láz), izomfájdalmakat, bőrbetegségeket, szemproblémákat, illetve emésztőszervi betegségeket kezeltek vele.

 

A teafa illóolajjal kapcsolatos klinikai kísérleteket az 1920-as években egy sydney-i vegyész Arthur Penfold kezdte meg, és az eredmények messze felülmúlták a várakozásokat. Kiderült, hogy a teafaolajnak 10-13-szor erősebb antiszeptikus hatása van, mint az akkoriban használatos fenolnak (karbolsav).

1930-ban további orvosi szakcikkek jelentek meg, amelyek a teafaolajat mint erős természetes antibiotikumot dicsérték, amely nem okoz mellékhatást a kezelendő szövetben, és az emberi szervezetre nem mérgező.
A 1930-as évek vége felé a teafaolajat már valódi csodaszernek tartották szinte minden baktérium, vírus vagy gomba által okozott fertőzésben.

Emiatt a II. világháború idején az ausztrál és a brit katonák sebeinek kezelésére – természetes antibiotikumként, antiszeptikumként – használták, mégpedig igen jó eredménnyel.

1940-ben a penicillin megjelenése csaknem kiszorította a gyógyítás területéről, majd az 1970-es években újra az érdeklődés központjába került.

A teafaolajat a 1980-as évek elején kezdték a nőgyógyászatban is alkalmazni. Használata különösen a vagina gombás fertőzése (candida albicans) és gyulladása (trichomonas vaginalis) esetében sikeres,valamint a légutak bakteriális és vírusos fertőzéseiben, a bőr- és körömgombásodásban.

 

 

A teafa készítmények csodával határos gyógyító erejéről szóló feljegyzések kíváncsivá tették a biokémiai laboratóriumokban dolgozó kutatókat.

 

 

---

TEAFA ILLÓOLAJ (Melaleuca altemifolia)
A teafa illóolaj gyulladáscsökkentő hatása

Egy nemrég elvégzett ausztráliai kísérlet célja az volt, hogy a teafa gyulladáscsökkentő hatását tanulmányozzák hisztaminnal kiváltott bőrpírral és duzzanattal szemben.

A kísérletben 27 önkéntes vett részt, akiknek egyik alkarján hisztamin-difoszfátot (koncentráció: 5 mikrogramm/50 mikroliter) fecskendeztek a bőr alá. A másik alkar a kezelés kontroljaként szolgált.

A bőrpíros terület átmérőjét, illetve a duzzanat vastagságát egy órán keresztül 10 perces időközökben mérték, majd megbecsülték a duzzadt és bőrpíros területek térfogatát. A hisztamin beinjekciózása után 20 perccel 25 mikroliternyi teafaolajat kentek el 21 önkéntes alkarján (6 személynél a teafaolaj helyett kontrolként 25 mikroliter paraffinolajat kentek el).
A bőrpíros terület átlagos nagyságát illetően nem volt különbség a teafaolajos, illetve a paraffinos kezelés között, azonban az alkaron hisztaminnal kiváltott duzzanatok átlagos térfogata a teafaolajos kezelések esetében szignifikáns mértékben kisebb volt.

Ez volt az első olyan kísérlet, amelyben a teafaolaj hisztaminnal kiváltott bőrgyulladásra kifejtett kedvező hatását igazolták.

---

Forrás: Br J Dermatol 2002 Dec; 147(6):1212-7.

---

TEAFA ILLÓOLAJ (Melaleuca altemifolia)
A teafa illóolaj szájüregi kórokozókkal szembeni hatása

Olasz kutatók egy kísérlet keretében a fokhagyma, a teafaolaj és a klórhexidin oldat szájüregi kórokozókkal szembeni hatását vizsgálták. Az öt hétig tartó kísérletben harmincan vettek részt.
A kísérlet első hetében különféle vizsgálatokat folytattak, a második héten minden résztvevő egy kontroll oldatot kapott és azzal öblögetett, majd a harmadik héten három részre osztották a csoportot: az első csoport tagjai 0,12%-os klórhexidin, a másodiké 2,5% -os fokhagyma, a harmadiké pedig 0,2%-os teafaolajos oldatot használtak.

A kísérleti résztvevők nyálából hetente kétszer vettek mintát, majd azt különféle táptalajokba fecskendezték be, és a kórokozókat kitenyésztették. A tenyészetből meghatározták az összes kórokozók számát, illetve a Streptococcus fajokét.

A klórhexidin és a fokhagyma kezelésben részesült csoportnál mindkét oldat antibakteriális hatásúnak bizonyult a szájüregi fertőzéseket előidéző mutáns Streptococcus kórokozóval szemben, az egyéb szájüregi fertőzéseket előidéző kórokozókkal szemben viszont egyik oldat sem mutatott szaporodásgátló hatást.

A teafa illóolajat tartalmazó oldat ezzel ellentétben valamennyi szájüregi fertőzést előidéző kórokozóval szemben antibakteriális hatásúnak bizonyult. A kísérlet negyedik és ötödik hetében is fennmaradó, csökkent mikroorganizmus szintet csak a fokhagyma és a teafa esetében tapasztalták.

A kísérlet során észlelt kedvezőtlen tapasztalatok és mellékhatások közül az alábbiak említhetők meg: rossz íz, kellemetlen szájszag, enyhén égető érzés és enyhe hányinger, mely hatásokat főként a klórhexidin és a fokhagyma esetében tapasztalták.

Az antibakteriális és a kedvezőtlen mellékhatások ismeretében a kutatók úgy vélték, hogy a fokhagyma és a teafa illóolaj jó alternatíva lehet a klórhexidin kezeléssel szemben.

---

Forrás: Int Dent J. 52(6):433-437, 2002.

---

TEAFA ILLÓOLAJ (Melaleuca altemifolia)
A teafa illóolaj baktériumölő képességét klinikailag is bebizonyították.

Egy 2004-es NCCAM (National Center for Complementary and Alternative Medicine) vizsgálat klinikailag is bebizonyította baktériumölő képességét, ami alkalmassá teszi a sebek fertőzésmentes gyógyítására, a nehezen kezelhető bakteriális fertőzések kezelésére, és hatásosnak bizonyult a Stephylococcus aureus (MRSA) elpusztítására is.

---

Forrás: NCCAM Publication No.: D459

---

TEAFA ILLÓOLAJ (Melaleuca altemifolia)
A teafa illóolaj eredményességét a láb-és körömgomba,
korpa, pattanások kezelésére.

Egy 2004-es NCCAM (National Center for Complementary and Alternative Medicine) szintén igazolták A teafa illóolaj eredményességét a láb-és körömgomba, korpa, pattanások kezelésére.
Egy klinikai vizsgálatban összehasonlították az 5 százalékos teafaolaj és az 5 százalékos benzoil-peroxid hatását a pattanások kezelésében. Kicsiny különbséggel utóbbi hatásosabbnak bizonyult, viszont a teafaolajnak sokkal kevesebb mellékhatása volt. Az 5 százalékos teafaolaj a rühatkát is elpusztítja.

A Candida fertőzés ellen is hatásos lehet.

---

Forrás: NCCAM Publication No.: D459

---

A TEAFA ILLÓOLAJ (Melaleuca altemifolia)| ALKALMAZÁSA

---

 

 Teafa illóolajat évszázadok óta alkalmazzák erős gombaölő, fertőzés-gátló és sebgyógyulást elősegítő hatása miatt. Túlérzékeny bőrűek ne használják! Közvetlenül a bőrön csak pattanásokra és szemölcsökre használjuk!

Párologtatás: cseppentsen 5-8 csepp teafa olajat az aromalámpa vízzel töltött részébe vagy a párologtatóba.
Tisztító, frissítő hatású.

Aromafürdő: 4 csepp illóolajat egy evőkanál tejben vagy mézben elkeverünk, majd ezt adjuk a fürdővízhez.
Javasolt fürdési időtartam: 10-15 perc.

Lábfürdő gombásodásra hajlamos láb ápolására: egy evőkanál sóra cseppentsünk 10-20 csepp illóolajat, majd 2-3 liter langyos vízben keverjük azt el. 15-20 percig áztassuk benne a lábat.

Frissíti a láb bőrét, bőrnyugtató fertőtlenítő hatású, csökkenti a lábszagot.

Zsíros, korpás haj ápolása: 15 ml samponhoz (kb. amennyivel egyszeri alkalommal szoktunk hajat mosni) keverjünk 3 csepp illóolajat, majd a szokásos módon mosunk hajat.
A habot hagyjuk 3 percig a fejünkön, majd meleg vízzel öblítsük le.
A teafa illóolaj kivételesen jó hatással van a hajra illetve a fejbőrre.

Csökkenti viszketését, szabályozza a faggyútermelődést. Nyugtató hatású, megvéd a korpaképződéstől.

Horzsolásra, pattanásra, rovarcsípés okozta viszketésre: 1 teáskanál olíva olajban 1-3 csepp illóolajat elkeverünk, majd finoman a bőrbe masszírozzuk.

Jól keverhető az alábbi olajokkal: borsmenta illóolaj, citrom illóolaj, eukaliptusz illóolaj, levendula illóolaj, zsálya illóolaj, rozmaring illóolaj, római kamilla illóolaj.

 

Felhasznált irodalom :

Illóolajok | Stefania Del Principe, Luigi Mond

Az aromaterápia bibliája | Gill Farrer-Halls

Gyógyító illatok - Aromaterápia | Biegelbauer Pál

Gyógyitás illóolajokkal | Frank Zsófia - Kürti Gábor